Kerékpártúra

a Duna mentén Passauig és vissza

2006. július 9-18.

Előszó

Hosszú évek óta tervezek egy olyan kerékpártúrát, hogy a Duna szimbolikus eredésétől (Donaueschingen) biciklivel jöjjünk vissza Magyarországra. Ez kb. 1200 km lenne, teljesen kiépített kerékpárúton. Sajnos a kerékpárok és a résztvevők elszállítása aránytalanul sokba került volna, ezért egy olyan változat mellett döntöttem, hogy Passauig megyünk oda és vissza, részben eltérő útvonalon. Az alábbi beszámoló célja, hogy mások is ötletet merítsenek belőle akár iskolai, akár családi kirándulásokhoz. Mivel 18 éve szervezek kerékpártúrákat – és ezen a szakaszon, ha nem is pontosan ugyanezen az útvonalon, már majdnem teljes egészében jártam – a feladat nem tűnt túlságosan bonyolultnak. A túra részvételi díját „reklámértékű” 100 euróban kalkuláltam ki tíz napra, amely magában foglalt napi háromszori étkezést, a szállás költségeit, valamint a kísérő kocsi kiadásait. Persze ez az összeg azért vált lehetségessé, mert korábbi kapcsolataimat felhasználva, négy alkalommal vendéglátóink nagyvonalúságából adódóan nem fizettünk a szállásért, öt alkalommal pedig kempingeztünk. Érdemes összehasonlítani a magyar viszonyokkal, hogy a kempingekben, ahol mindenütt tiszta és jól felszerelt vizesblokkok vannak, 5 és 8 euró közötti összegeket fizettünk fejenként. Itt jegyezném meg, hogy csoportos kirándulás esetén nehéz előre kalkulálni az árakat a kiadott, akár interneten publikált árjegyzékek alapján. Ugyanis van személyenkénti díj, sátordíj, autódíj, helyi adó, szemétdíj. Az előbb említett összeg a végösszegből adódik személyekre elosztva. Érdekes kitérő, hogy volt, ahol felajánlották: számla nélkül olcsóbb (ennyit a mintapélda nyugatiakról és adócsaló magyarokról). Persze a képet árnyalja, hogy egy hozzánk hasonló létszámú csoportnál a helyes arányérzék csökkenti a költségeket. Például a mi 24 fős csoportunk esetén általában 9-10 sátrat elégnek tartottak, és nyugodtan felverhettünk 15-öt; vagy fölajánlották, hogy tíz fő gyerek (14 év alatti), a többiek pedig felnőtt tarifát fizetnek. Úgy tűnik, Ausztriában és Németországban a kemping inkább azt a célt szolgálja, hogy az embereket odacsalogassák és a mellette lévő vendéglátóhely forgalmát feldobják. Ezeken a helyeken ugyanis nem nehéz a kempingdíj két-háromszorosát „elsörözni”.

0-ik nap (július 8.): előzetes beszerzések és az étkezés

Mivel az étkezést úgy terveztük, hogy hideg reggelit és ebédet adunk, valamint meleg vacsorát főzünk, néhány dolgot célszerűnek látszott előre beszerezni: fűszerek, olaj, liszt, só cukor, konzervek, lekvár. Nem akartunk túlságosan sokszor konzervet enni, de tíz napba belefért az is, hogy három alkalommal az ebédet jobb minőségű májkrém-konzervekkel oldjuk meg. Továbbá, egy esti főzésre ételkonzerveket is vettünk, számolva azzal, nem biztos, hogy minden este módunk lesz arra, hogy hosszabb időt és előkészítést töltsünk el a vacsora megfőzésével. A babgulyás konzerveket és hozzáadva egy marhapörkölt konzervet (15 liter) a melki apátságban tartottuk célszerűnek megmelegíteni, ahol az elegáns környezet nem nagyon lett volna alkalmas bonyolultabb előkészítést igénylő vacsora főzésére. A reggelihez és ebédhez való hideg élelmet általában frissen vásároltuk. Az árak, ügyes vásárlás esetén, nem nagyon térnek el a magyarországiaktól, kivéve azt, hogy általunk ismert kenyeret nem lehet venni, az ottani kenyér pedig nagyon drága (2 €/kg), ráadásul a mieink többsége meg sem ette volna a fekete kenyereket (Vollkornbrot). Ami nekünk bevált, és a csoport ízlését is eltalálta, az a szeletelt szendvicskenyér (1€/kg), valamint az előre csomagolt zsemlék (0,55 €/10 db), persze miután elfogytak a Győrből hozott 3 kilós „lipóti” kenyerek (ezekből érdemes lett volna öt helyett akár tizet is vinni!). Minden nap vettem paradicsomot is (1-1,30 €/kg), a nálunk ismert zöldpaprikát alig-alig lehetett találni. Általános tapasztalat, hogy az olcsóbb áru errefelé nem azonos a silány minőséggel, hanem csupán azt jelenti, hogy nem a közismert márkajelzésekkel van ellátva. Kaptunk például zsírmentes karajt kilónként 5 euróért, jó minőségű szalámikat 4,50-ért. Ugyancsak érdemes sajtkrémeket vásárolni, amelyekből nagy választék van. Néha egy-egy joghurttal, vagy pudinggal is kiegészítettük az étkezést (0,29 €). Jó tudni, hogy Ausztriában szombat délutántól hétfő reggelig még a szupermarketek sem tartanak nyitva. Falvakban csak elvétve lehet boltokat találni, sokszor 20-30 km-en keresztül egyet sem találtunk. Érdemes a vásárlásokat a nagyobb települések szupermarketjeiben megoldani, nem beszélve az árakról. A reggeli előkészítésénél arra számítani kell, hogy még a nagy boltok is (BILLA, SPAR) fél nyolckor, sőt a hét elején esetleg csak nyolckor nyitnak ki. Hét óránál korábban nyitó bolttal nem találkoztam. Hogy miket főztünk vacsorára? Első napra magunkkal vittünk 100 tojást és 2 kg húsos szalonnát, amiből kitűnő rántotta készült. Második napon főtt tészta gombás mártással (carbonare), harmadik napon paprikás krumpli kolbásszal, negyedik napon szafaládét (húsból volt!) ettünk mustárral és ketchuppal. Ötödik napon rizses húst főztünk, a hatodikon (péntek) zöldségleves és túrógombóc készült, a hetedik napon bolognai tészta 4 kg darált hússal és 1 kg sajttal, a nyolcadik napon a már említett babgulyás, a kilencedik napon pedig fejenként 30 deka sült hús rizibizivel.

Résztvevők és kísérők:

A húsz résztvevő diák: 10.B-s diákok (Dalmai Adrián, Éger Csaba, Fazekas Bálint, Komáromi Péter, Mecséri András, Molnár Ákos, Neményi János, Tarsoly Balázs, Töltl János, Végh István); Bertha Zoltán a 11.B-ből; Reinthaller Ferdinánd a 12.A-ból; Bene Lőrinc a 7.A-ból (!); Hutyán Péter tavaly érettségizett, régi túrás diákunk, valamint a 12.C-s „különítmény”: Alasztics Gergely, Borbély Tamás, Csontos Zoltán, Molnár Richárd, Tomozi Gábor, Tulner Gábor. A kísérők kerékpárral: Barkó Gábor (Gy/2004) és Tóth Konstantin, autóval: Ambrusch Dániel (Gy/2004) és Kiss Marianna tanárnő, akinek nagyon hálásak vagyunk, hogy a főzéssel járó sok fáradságot magára vállalta. A Toyota Hiace kisbusz hozta utánunk a sátrakat, a főzéshez szükséges eszközöket: a gázrezsót és a gázpalackot, a sátrakat és a személyes holmikat, így a kerékpárokon csak a napközbeni szükségletekre szolgáló dolgokat kellett vinnünk.

1. nap (július 9. - vasárnap)

A kerékpáros túra a rajkai vasútállomás elől indult. Néhány diákot a szülei ide hoztak, a többség azonban Győrből indult a 7.44-es vonattal. Kicsit izgultam, hogy a vasutasok megengedik-e, hogy tucatnyian felszálljanak biciklikkel, mert kerékpárszállító-kocsi nem volt. Az egyik kalauz egy kicsit „okoskodott” (a MÁV szabályzata szerint az ilyen vonatokon csak 4 biciklit lehet vinni: kettőt az első és kettőt az utolsó vagonban), de mivel sok utas nem volt, végül is mindenki felrakhatta a biciklijét. A „kísérő személyzet” a felszereléssel és a csomaggal a vonat indulása után autózott Rajkára. Ambrusch Danit Bezenyén vettük fel, ennek később az az előnye is volt, hogy visszafelé átjöhetett autóval a kerékpáros átkelőn (ezt autóval csak a 30 km-es körzetben lakók használhatják!), és nem kellett az autópályán átjönnie Hegyeshalomnál, ami viszont csak mindkét ország matricájával tehető meg. Az indulást azért Rajkáról terveztem, mert innen lehet Hainburgnál a legrövidebb úton elérni a Duna mentén – legtöbb helyen mindkét oldalon – haladó kerékpárutat (Donauradweg). Aki még nem járt rajta, ne a Magyarországon ismert „kerékpárutakra” gondoljon, még a szigetközire se. Itt a kerékpárút, legalább 80 százalékban, az autóforgalomtól teljesen elkülönített, sok helyütt autóval meg sem közelíthető helyen haladó, nagyon jó minőségű, legalább 2 méter széles aszfaltcsíkot jelent. A négy évvel korábbihoz képest, rendkívül sok eligazító táblát helyeztek el (Hainburgtól Mauthausenig a 6-os, onnan az R1 jelzést kell figyelni mindkét parton). Ha valaki nagyon figyel rájuk, szinte lehetetlen eltévedni. Azért rájöttem, hogy lehetséges, mert gyakran előfordul, hogy a megbeszélt települést, kétféle útvonallal is jelölik: egyik a túlparton vezet, és pl. komppal lehet visszajönni. Az egyik ilyen eltévedés után rájöttem, hogy a legjobb irányjelzés: „bármilyen tábla ellenére ezen a parton maradni”, átkelésnél pedig mindig össze kell várnunk egymást a megbeszélt hídnál. Összevárás: egy-két bonyolult útszakaszt kivéve azzal a módszerrel haladtunk, hogy Gábor ment elől, és az előre megbeszélt összevárási ponton megálltak. Magam igyekeztem legutolsóként haladni, így amikor megérkeztem, tudható volt: mindenki együtt van. A tíz nap alatt ez a haladási módszer, egy-két kisebb hiba ellenére bevált. Mindenki a saját tempójában kerekezhetett. A 12.C-s csoport pl. pontosan 15 km-ként megállt pihenni, de mindig tudtuk, hogy kb. hol járnak.

Klosterneuburgban az ágostonos kanonokrend cserkészházában kapott szállást a csoport, kedves barátunk, Schmatovich János professzor úr közvetítésével. A kísérők a kolostorban kaptak elegáns vendégszobát.

Útvonal: Rajka vá. – Rusovce – Jarovce – Kittsee – Berg – Wolfsthal – Hainburg – Stopfenreuth – Witzelsdorf – Eckertau – Wagram – Orth an der Donau – innen a kerékpárutat (Donauradweg) követtük Bécsen át, a Nagy-Duna partján Klosterneuburgig, a kijelölés szerint. Távolság: 100 km.

2. nap (július 10. - hétfő)

Kellemetlen meglepetésként ért, hogy csak 8-kor tudtam bevásárolni a reggelihez, de ezután gyorsan összepakoltunk, és a megbeszélés szerint első találkozónk Tulln városa előtt a szabadidőcentrum mellett volt, itt összevártuk egymást és ebédeltünk. Az autó sikeresen megtalálta azt a pontot, ahol a kerékpárúttal könnyen találkozhatott. A Tulln után következő szakasz a zwentendorfi atomerőmű mellett vezetett el. Az erőmű nem üzemel, mert népszavazás döntött a teljesen elkészült erőmű be nem indításáról. Napjainkban múzeum működik az üzemben. A Dunán kb. 20 km-ként vízierőművek vannak, ahol jól meg kell figyelni az útjelző táblákat, mert könnyen a túlsó parton találhatjuk magunkat. Ebéd után a kremsi kikötő melletti kemping (Donaupark Camping) volt az aznapi végső célunk, azonban ezt elég nehezen sikerült megtalálnunk, mert rosszul volt kitáblázva. Kiderült, hogy az új híd után (ami a város nyugati oldalán van) nem balra, hanem jobbra kellett volna elindulnunk. Végül is egy-két óra keringés után mindenki odatalált. Autós kísérőink már előre elkészítették a vacsorát. A kemping nagyon kellemes volt, közel a belvároshoz. Szent Benedek Atyánk ünnepének előestéjén, a túlparton, a dombtetőn lévő, szépen kivilágított göttweigi bencés apátságra („az osztrák Montecassino”) tekinthettünk fel. „Szemem a hegyekre emelem…”

Távolság: 85 km.

3. nap (július 11. - kedd)

Egész nap a Duna bal partján kerekeztünk; a nap kezdetén a festői Wachaun, az egyik legkedveltebb, természeti és művészeti értékekben gazdag Duna-szakaszon keresztül haladtunk: a domboldalak gondosan megművelt szőlőültetvényektől zöldellnek. Itt, az osztrák „Dunakanyarban” található Willendorf is, ahol a híres termékenységi szobrot találták. Akinek kedve van, a régészeti múzeumot is megtekintheti. A falvakon keresztül haladva tejautomatákat is találtunk, amelyekből jó hideg, frissen fejt házi tejet (Vollmilch) lehet inni. A községek tiszták, tele virággal, az embereknek vidéken is van megélhetésük: mezőgazdasági feldolgozók, faüzemek, erőművek. Érdekes, hogy a vasúti szárnyvonalakon is minőségi szolgáltatás van. Útvonal: Krems – Dürnstein – Weiβenkirchen – Spitz – Aggsbach Markt (itt a sátorozásra is alkalmas helyen ebédeltünk) – Emmersdorf – Kl. Pöchlarn – Marbach - Persenbeug – St.Nikola – Grein. A greini szoros csodálatos természeti jelenség, a kisvároska a hegyoldalban rendkívül látványos, a kempinges magyarul is tud. Késő délután – mivel a boltok nemcsak későn nyitnak, hanem korán is zárnak – siettünk másnapra bevásárolni az Ausztriában legalacsonyabb árfekvésű szupermarketben, a Hoferben. Távolság: 100 km.

4. nap (július 12. - szerda)

Ezen a napon a mauthauseni hídig követtük a dunai kerékpárutat. A híd előtti Eurospar parkolójában volt az ebédosztás. A hídon átkelve Enns városán keresztül dél felé indultunk – ezúttal az országúton –, hogy Kremsmünster bencés apátságába jussunk, ahol az aznapi szállásunk volt az internátusban. Enns után már messziről látszott a hatalmas méretű St. Florian-i ágostonos kolostor. Zord viharfelhők gyülekeztek, amelyek szerencsére elkerültek bennünket. Útvonal: Grein – Mauthausen – Enns – Asten – St. Florian – Weichstetten – Neuhofen (innen kitáblázott kerékpárút vezet Kremsmünsterbe) – Kematen – Kremsmümster. Távolság: 90 km. Vendéglátónk P. Tassilo Boxleitner atya volt (a képen ő látható), aki nagyon elegáns kollégiumi szobákat bocsátott rendelkezésünkre. A folyosón pingpongozni és csocsózni is lehetett, valamint egy szép ebédlőt is használhattunk, és a kollégumi konyhán főzhettük meg a vacsorát. Másnap reggel néhányan részt vettünk a 6 órakor kezdődő laudesen és a konventmisén. A gimnázium tanulói közül mindössze 30 a kollégista, mivel Ausztriában az iskolák csak a környező térségből vehetnek fel diákokat. Viszont több mint 200-an vesznek részt a délutáni foglalkozásokon. P. Tassilo említette, hogy iskolájukban a bencés atyák közül csak 6-an tartanak tanórákat (mindannyian 40 év alattiak), Ausztriában 65 éves kor fölött egyébként sem lehet tanítani, mert rengetegen állnak sorba az államilag fizetett tanári státusokért. Tassilo atya javaslatára jelenleg már világi igazgató vezeti az intézményt.

5. nap (július 13. - csütörtök)

Reggeli után összepakoltunk, megköszöntünk vendéglátóink nagyvonalúságát, majd szoros haladási rendben megpróbáltuk elérni újra a dunai kerékpárutat. Útvonal: Kremsmünster – Neuhofen – Traun – Pasching – Wilhering (itt ebédeltünk). Innen ismét a dunai kerékpárutat követtük. Sajnos ekkor fordult elő, hogy néhányan átkeltek a túlsó partra, így a schlögeni találkozási pontnál kb. 2 órát kellett várnunk, amíg mindenki megérkezett. Schlögentől szoros rendben haladtunk Passauig. Ezen a darabon a kerékpáros közlekedés jórészt az országútra van irányítva a szűk Duna-völgy miatt. Passauban az Ilz partján lévő kempingben (Ilzstadt) táboroztunk le – ekkor más este 8 óra volt. Mivel itt már korábban jártam, nagyon gyorsan odataláltunk: a kerékpárút rávezet az Inn hídjára, a híd után balra, a Duna-hídon át, jobbra a híd után mindjárt elénk tárul a csodálatos Belváros, be a rövid alagútba, azután rögtön balra, és az Ilz partján megtaláljuk a kempinget. Távolság: 120 km.

6. nap (július 14. - péntek)

Erre a napra rövidebb távolságot terveztünk, hogy Passau megnézésére több idő jusson. 10 órakor leparkoltunk az Inn partján és 1 órakor beszéltük meg a találkozót, ami egyúttal az ebédidőt is jelentette. Passautól mintegy 20 km-re megtekintettük Engelhartszell trappista monostorának templomát. Ez Ausztria egyetlen trappista monostora, amelyben nagy választékkal rendelkező bolt is van: tucatnyi gyógynövénylikőr, „trappista” sajt, gyertyák, ikonok stb. A boltban a monostori termékekből többen vásároltak ajándékot. Terveink szerint a schlögeni kemping lett volna úti célunk, ahol azonban autós kísérőink kisebb konfliktusba kerültek a kemping vezetőjével, így tovább haladtunk. A 2 km-re fekvő Inzell falucska Gasthof Familie Steindl kempingjében táboroztunk le. Rendkívül kedvesen fogadtak bennünket. Még azt is megengedték, hogy a vendéglő konyhájában készítsük el a vacsoránkat. Egy magyar család is ebben a kempingben táborozott, akik már évek óta visszatérnek ide. Mindenkinek nagyon ajánljuk. Távolság: 60 km.

7. nap (július 15. - szombat)

A kirándulás közepén ismét lazább napot terveztünk. Útvonal: Inzell – Aschach (hétvégi bevásárlás a híd melletti SPAR-ban) – Linz (találkozás az első híd jobb oldali hídfőjénél, ami közvetlenül a belvárosban van, ebédidő). A 2 óra szabadidő alatt megcsodáltuk az orsolyita templomot (Ursulitenkirche) és a gótikus katedrálist. A főtéren a környékbeli tornászegyesületek tartottak látványos, zenés felvonulást. Ezután indultunk a Duna túlpartján lévő Pleischinger See melletti kempingbe. A kemping a belvárostól kb. 5 km-re van. A tóban fürdési lehetőség van (szabad strand), a kemping szépen karban tartott, fejenként 5 €, azonban a meleg vizes zuhanyzásért 50 ¢-et kell bedobni. A tó partján (napsütésben kellemesen), és a fürdőben hideg vízben ingyen is lehet tisztálkodni. Távolság: 60 km.

8. nap (július 16. - vasárnap)

Vasárnap lévén, Linz külvárosában szentmisén vettünk részt az egyetemi templomban (Pfarrei Heiliger Geist). 11 órakor indultunk el, és a dunai kerékpárúton a mauthauseni hídig haladtunk a Duna bal partján. Itt átkelve a jobb partra, Ybbs érintésével a melki apátság volt a végcélunk. Vendéglátónk, P. Adolf Marker szállodai színvonalú vendégszobákat bocsátott rendelkezésünkre. Az étkezőben a hűtőszekrény telis-tele volt különböző üdítőkkel, amelyek árát a kedves vendégnek a becsületkasszába kellett dobni. Szent Benedek Atyánk rendelkezésének (mindent olcsóbban adjanak, mint máshol szokás) megfelelően bolti áron lehetett ezekből vásárolni. Távolság: 115 km.

9. nap (július 17. - hétfő)

Reggel néhányan részt vettünk a konventmisén, amelynek főcelebránsa Georg apát úr volt. Reggeli után a gyönyörűen restaurált templomot tekintettük meg. Ausztriában a nagyobb apátságok elnevezése Stift (pl.: Stift Melk, Stift Kremsmünster), mivel ezek császári alapítású monostorok. Mindegyikükben található ún. Kaisersaal, ugyanis a császár országjárása során az apátság költségére – néha többszáz fős kíséretével – szállásoltatta el magát. Jó volt látni a monostorok sűrű hálózatát, és a monostorokban a magyar viszonyokhoz képest nagy létszámú konventeket. Ezek többféle tevékenységgel foglalkoznak: tanítás, lelkipásztorkodás a környéken, kulturális és gazdasági tevékenység. Melktől végig a Duna bal partján maradva Klosterneuburg volt az úti célunk. Szálláshelyünk ugyanaz volt, mint az első napon. Az első találkozási pontot Mauternnél beszéltük meg, ahol ebédeltünk is, innen Klosterneuburgig mindenki a saját tempójában haladt a jól kijelölt kerékpárúton. Távolság: 120 km.

10. nap (július 18. - kedd)

Tervünk az volt, hogy mielőbb Hegyeshalomba érjünk, ahol néhány résztvevőt már vártak, a többiek pedig Győrig vonattal jöttek. Háromnegyed kilenckor sikerült elindulnunk. Szoros rendben haladtunk, amíg el nem értük Schwechatban a 10-es utat, ami Hegyeshalomig vezet. Első találkozónk az autóval Schwechat keleti oldalán a Baumax áruház mellett volt, másodszor Bruck an der Leitha nyugati oldalán az Interspar parkolójában vártuk össze egymást, ahol alkalom nyílt apróbb ajándékok vásárlására is. Az Intersparral szemben van egy Aldi-Hofer üzlet is, ahol rendkívül kedvező áron lehet pl. csokoládét vásárolni. Innen egyhuzamban a hegyeshalmi vasútállomásig haladt mindenki a saját tempójában. A sor vége három óra előtt röviddel érkezett meg, ahonnan mindenki vagy vonattal, vagy autóval haza utazott. A kísérők pedig megkönnyebbültek, hogy mindenkit épségben visszahoztak Magyarországra. Hálát adtunk azért is, hogy a tíz napon keresztül nagyon jó időnk volt, ami sokat adott ahhoz, hogy életre szóló élményünk maradjon ez a 950 km-es kerékpártúra. Az esti vesperást már a győri rendházban énekeltük, amelyen a kísérők és diákok közül is részt vettek. Távolság: 90 km.

Írta: Tóth Konstantin / Barkó Gábor